A Nespresso bevezető - majd aztán évekig futó - kampánya George Clooney-val nagyot ütött egyszerűségében és a márkatársítás sem tett rosszat a világhírű kávé koncepciót elsőként megjelentető cégóriás (Nestlé) üzleti bevételeinek.
A címben jelzett hasonló egyszerűségű gondolat vezetett el a Corporate Vitality Index, azaz Cvitality megszületéséhez.
Amikor kerek 13 éve először ült össze két ember annak érdekében, hogy a saját burn out folyamatuk lecsengését és a veszteségek számbavételét követően, azzal a jelenséggel foglalkozzanak, amely idáig juttatta őket, senki sem gondolta volna, hogy ez az „úri luxus” (ahogy egy kedves Megbízóm nevezte a kiégési folyamatot) a 21. században népbetegséggé fajul.
Mi vezetett idáig? Hol tartunk most?
Az első összeülést sok évi kutatómunka követte.
Az elkötelezett - bukásokon, pénzhiányon és hullámvölgyeken át tartó - közös út során mára eljutottunk Európa vezető gazdaságába éppúgy, mint az amerikai kontinens második legfejlettebb országába, de valami ugyanaz maradt: a világ és benne a HR-szakma még ma is csak sejti, hogy mivel áll szemben.
Eltelt több, mint 13 év és ma itt tartunk a definícióban (forrás: random internetes keresés):
„A burnout, vagyis kiégési szindróma egy olyan speciális munkahelyi ártalom orvosi elnevezése, amely vezető tünete a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés.”
Nem teljesen korrekt.
„A kiégés (burnout) szindróma sokat vizsgált jelenség, amely azokat sújtja, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak el, akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára van szükségük (orvosok, ápolónők, szociális munkások, pedagógusok stb.) A burnout syndrome kifejezést - még ha sokan magukra is ismernek - orvosi értelemben csak az így jellemezhető munkakörökkel kapcsolatban használják.” Hatalmas tévedés.
„A kiégési szindróma (angol kifejezés, a burnout syndrome-ból) azt a tünetegyüttest jelöli, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében jön létre, fizikai-érzelmi-mentális kimerüléssel jár, és elsősorban azokat sújtja, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak el, humán területen dolgoznak, vagy akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára vagy azonosulásra van szükségük”
Ez az állítás sem igaz teljesen.
MI EZ A KÖD ÉS MIÉRT NEM VICCES!?
A kiégés szindróma fogalmát Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg 1974-ben a következőképpen definiálva azt:
„Krónikus emocionális megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”.
Egy csomó nehezen befolyásolható körülmény és ködös definíció, de egy közös van minden vonatkozó feljegyzésben: a megoldást a pszichterápiában látja a magyar találatok nagy többsége.
Szervezeti szempontból a kiégés el nem végzett munkát, jelentős terhet jelentő munkavállalót és csökkent teljesítőképességű cégeket jelent.
Erre milyen pszichoterápia alkalmazható?
Egyáltalán, honnan tudjuk mások ( és a saját?) valódi attitűdünk mozgató rugóit és azok állapotát?
SEHONNAN!
Ez a tudáshiány hozta létre a Cvitality elődjét, a Vállalati Vitalítás Index – diagnosztikai rendszert, mely szűk másfél évtizede született meg. Ez hajt minket, fejlesztőket ezen az úton, hiszen a szervezeti szinten nem látott, vagy nem a helyén kezelt kiégés következménye nem ritkán katasztrófa, anélkül, hogy tudnánk, a jelenség kezelhető, ha időben és pontos helyeken történik a beavatkozás.
MÉRJ és maradj életben!
FOLYTATJUK!
Comments